Kinyílott a piros rózsa

Ezernyolcszáznyolcvanötödik évben,

Mi történt a zsigai szénáskertben,

Farkas Julcsa fellépett az asztagra,

Egyenesen beleesett a dobba.

‍

Gépész uram, álljon meg a masina,

Farkas Julcsa beléesett a dobba.

‍

Kinyilott a piros rózsa hajnalba,

Azt gondoltam, leszakajtom magamba.

De tüskivel megvérzettem a kezem,

Csak gyötrelem énnekem a szerelem.

‍

De a poklot csak azuta ismerem,

Nincs nappalom, sem nyugalmas éjjelem,

Azt gondoltam, mennyországra találtam,

Mikor ezt a barna kislányt megláttam.

‍

Ha kiviszem a ménest a láposba,

Mehet aztán kedve szerint tilosba.

Az az igaz, hogy én magam ott vagyok,

A lelkemmel, a babámmal mulatok.

‍

Csikós, csikós, azt az álmos voltodat,

Nem látod, hogy tilosban van a lovad?

Fényes nappal itt heversz az árnyasba’,

Add ide hát a szűrödet zálogba!

‍

Jó gazduram, arra kérem, ne bántson,

Ez a szűröm az egyetlen jószágom.

Ha elveszi, maga vallja a kárát,

nem lesz, mivel betakarja a lányát.

‍