Jó estét

Jó estét, jó estét, Szegvári Katica!
Hol van a szép lá-nya, Szegvári Mariska?
Itthon van, itthon van, bent van a szobába,
Alszik már, nyugszik már fehér vetett ágyba.

Menjünk be hozzája, küldje el a bálba,
Hófehér ruháját vegye föl magára.
Hófehér ruháját vegye föl magára,
Páros aranygyűrűjét húzza az ujjára!

Jó estét, jó estét, kocsmáros kisasszony,
Hol van az a két legény, ki engem hivatott?
Üljön le, Mariska, nálunk a díványra,
Maj’ ráparancsolunk a szegedi bandára.

Húzzátok, cigányok, nem szabad megállni,
Estétől reggelig muszáj muzsikálni.
Estétől reggelig muszáj muzsikálni.
Szegvári Mariskát muszáj mulattatni.

Engedj be, engedj be egy kicsit hűtőzni,
Lagos szárú cipőmből a vért kiönteni.
--Ne menj ki, Mariska, mert meghűtöd magad,
Páros aranygyűrű az ujjadon marad.

Harangoznak délre, de nem délebédre,
Szegvári Mariskát viszik temetőbe.
Két legény kíséri, hatos sírba teszik,
Apja, édesanyja könnyes szemmel nézik.